38 fokos lázban megszülető csodáról.

 Avagy önmagunk szeretetéről...

 

Csodálatos élményem volt! Éppen 38 fokos lázban feküdtem...

Már délelőtt gyanús volt a dolog. Tettem a dolgom, miközben belülről mintha valami furcsán több meleget éreztem volna testemben. Olyat, mint amikor belső láza van az ember lányának. Viszont mégsem volt hányingerem, nem fájt a fejem, nem voltam megfázva, meg hasonlók. Pont ezért volt meglepő számomra ez a szinte a semmiből megszülető belső láz érzete.

Ráadásul kint is olyan meleg volt, amit régen tapasztaltam már. A Nap valahogy szokatlanul erős sugarakban ontotta melegét. Úgy szikrázott, mintha pótolni akarná az elmulasztottakat! Hisz előtte sok napon keresztül annyi vízzel telített felhő zárolta az útját, amiből annyi eső esett, hogy csordultig, meg még azon is túl teltek meg folyók, patakok és tavak, valamint mások házai.

De miután a gomolyfelhők letették terhüket, tisztára mosva a levegőt, semmivé váltak utat adtak a másik lényegnek, a Nap fénysugarainak. Pont ezt a mindent bepótolni akaró meleget éreztem a teraszomon is akkor, amikor este felé már kíváncsiságból megmértem a hőmérsékletem.

- 38 C fok???? De hát, hogy hogy?! Én ezt nem értem! Mindegy! Irány fürödni, majd aludni! - adtam ki magamnak a parancsot. Igen, a lázcsillapító direkt hiányzik a sorból, mert azt bevenni 38.6 C fokig nem nagyon szoktam. Csak e felett. Azt vallom már rég óta, hogy testünk önműködése magasabb rendűen van kitalálva, mint ahogy azt mi hinnénk. Ha baci jön, vagy vírus, a test azért produkál több meleget, hogy legyengítse, majd kipucolja a betolakodót. 38 fok meg még nem a világ, viszont jelzés arra, hogy irány az ágy!! -hátha... gondolkodtam indokot keresve magamnak.

Miután, - képletesen szólva - kihúztam az élet "rock - koncert" zajának dugóját a "falból", a külső világét és persze a magam belsőjét is egyaránt, ebben a lecsendesített térben szépen lassan neki is készülődtem aludni. Itt ebben a teremtett csendben, és vízszintes pózban éreztem csak meg igazán, mekkora energiabizsergés, zsibongás, rezgés zajlik belül a testemben. Te is éreztél már hasonlót? Biztosan.

Hihetetlenül tiszteletreméltón vagyunk mi emberek kitalálva! Nekem csak a pihenés volt a dolgom, a többit testem magasabb intelligenciájára bíztam. Egyébként biztos tudod te is, hogy most jött el az a korszak életünkben / aranykor/, amikor ezt a bennünk élő tündérvilágot úgy Isten igazából kezdjük szépen felfedezni! Hm! Tündérvilág...Ha már ez a szó így az eszembe jutott, akkor akár így is tovább mehetnék gondolatban, hogy Tündér Ilona, Boldogasszony, Atlantisz és Szíriusz... Biztos vagyok benne, hogy sokan lesznek olyanok, akik tudják, mit jelent ez a felsorolás...

De most egy másik csodáról szeretnék írni neked Kedves Olvasóm!

Szóval éppen az álom határán lebegtem éppen, amikor megtörtént a csoda!

Egyszer csak azt kezdtem érezni, hogy egy nagy "lény" hajol felém, aki dettó pontosan úgy nézett ki mint én, csak megnövesztett változatban. Ez a nagy ÉN SAJÁT MAGAM szeretgetve rám hajolt és megpuszilta alvó arcomat. Mint egy gondoskodó anya, aki beteg gyermekét vigasztalja! Nemcsak láttam, hanem tudtam is, hogy a kettő az egy, vagy is az is én vagyok. A NAGYOBBIK, MAGASABB ÉNEM gyengéden, óvón, vigasztalón puszit adott simogatva az "alacsonyabb", kisebb, éppen betegeskedő énemnek!! Mondanom sem kell, hogy nem volt tovább alvás.Sőt! Annyira megérintett ez az elsőre hihetetlennek tűnő csoda, hogy láthatod, írás lett belőle! :)) És a sírásról még nem is beszéltem...

Amikor a mennyein ölelő puszi véget ért az arcomon, azt kérdeztem magamtól csodálkozó szemekkel: - Az hogy lehet, hogy én saját magam megpusziltam saját magamat? Ilyen nem lehet! - okoskodott tovább a most már ébren lévő földi egóm.

- De hát TUDOM, hogy az is ÉN voltam, és a másik is én voltam! - adogattam a válaszokat szintén magamnak.

De ekkor már ültem alvás helyett az ágyamban úgy, hogy még mindig a történés hatása alatt ámuldoztam, miközben határtalan szeretet érzése kezdett szétáradni bennem magasabb anyáskodó énem iránt. Ez volt az a csodapillanat, amikor igazi önmagam iránt éreztem igazi szeretetet ebben a földi életemben! Milyen csodálatos megtapasztalás! És már potyogtak is a könnyeim a felfedezés örömétől! Önmagamat szeretgető saját énem megtapasztalásától. Az volt számomra a csoda, hogy nem egy külső személy, hanem pont, hogy önnön magam nagyobbik éne iránt éreztem hálát a történtek miatt. Közben pedig a következők jutottak még az eszembe.

- Igen! Igen! - valahol ez lehet az, amikor arról beszéltek mások, hogy szeresd önmagad. Mert, ha nem szeretjük önmagunkat, akkor mást sem tudunk szeretni igazán! A kinti világunk pont olyanná válik, mint amilyen a benti. "Mint bent, úgy kint!" Ez egyébként az egyik nagy szerencsénk is, mert ha nem tetszik, amit kint látunk, nosza akkor faragjuk át bensőnkből jövő gondolatainkkal úgy, ahogy tetszene, aztán pedig a cselekedeteinkkel valósítsuk meg.

És " máris" kész lehet az újabb remekmű!

Mennyit, de mennyit hallottam, olvastam arról, hogy szeresd önmagad, akkor helyére kerül a világ! Amíg önmagad nem szereted, addig mást sem tudsz igazán! Nézz a tükörbe és mondogasd magadnak, szeretlek, szeretlek. Rengeteg próbálkozás, jó tanács indult már útjára, hogy önnön magunk szeretetét is megéljük, megteremtsük végre valahára! Mert amíg nem szeretjük önmagunkat , más sincs! Nincs önbecsülés, nincs magunkba vetett hit, nincs kitartás, nincs egyenes derék, emelt fő és társai. Nélküle az van, hogy " de hülye vagyok! Ekkora balfácánt! Miért nem tudok egyről a kettőre jutni? Nekem miért nem sikerül soha semmi" .

Aki önmagát is szeretni tudja, az előtt az akadályok megoldandó feladatokká szelídülnek. Jöhet akár bucka, domb, hegy, kátyú, vagy kút az életében, az az ember mindig ki fog találni a naposabb oldalra. Ez ezer százalék! Ráadásul, ha egyedül él éppen, akkor sem fogja magát magányosnak érezni, mert van egy biztos pont az életében: ÖNMAGÁT IS SZERETGETŐ ÉNJE!!

Teljesen mindegy, ki milyen úton jut el idáig, hisz rengeteg útváltozat visz haza felé . A lényeg, hogy a földi énünk és az isteni énünk között megszülethessen ez a szerető isteni csoda.

U.i. Miután megéltem és megértettem ezt a szerető csodát, nagy sokára mégis álomba merültem. Reggel pihenten, jókedvűen ébredtem. És a 38 foknak, valamint a belső láz érzetének már híre- hamva sem volt. Mintha csak ezért a most leírt csodáért teremtődött volna meg bennem...

Szeretettel tőlem neked az utamról.

Hegedűs Szidónia

 

Coach / Életvezetési Tanácsadó /


Legutóbbi cikkeim:

aranykorra banner

  • Cikkmegtekintések száma: 332144